2011. július 29., péntek

Zamárdi - Igal - Veszprém képekben

Idei nyaralásunk képekben. Az idő valami leírhatatlan pocsék volt. Így a Balatont nem nagyon sikerült élveznünk, ezért indultunk neki Igalra és Veszprémbe. Lett volna még hová menni de a negyedik napon mikor picit kisütött a nap, majd újra zuhogni kezdett az eső, besokaltunk és összecsomagoltunk. Aztán irány haza. Kicsit féltünk, hogy mi lesz ha mostantól lesz jó az idő, de megnyugodtunk, azóta is pocsék. Akkor jöjjenek a képek.

 Az a csodálatos Balaton

 Cukorborsó irány Tihany

 Ő az ottani kiskutyánk lett, kis éhenkórász, de nagyon aranyos.

 A Veszprémi vár bástyafaláról kukucs

 A Veszprémi Tűztorony, ami minden egész órában csodálatos harangjátékkal jelzi az időt.

 Enci első nap bepróbálkozott térdig. Tovább nem ment.

 Zamárdi látkép a kilátóról.

 Enci kedvenc képe a Völgyhídról. Picit esett végre az eső is . :)

Igali gyógyfürdő, már meleg ruciban. de edzettek lettünk ez biztos, mert a kabinunk épületen kívül a hegyoldalban volt, kb 100m-re a medencétől és mindentől.

 A Tihanyi levendulaházban...

 ...

 ... 

 ...

 ...

 ...

 ...

 A Tihanyi apátság

 Nagyon tetszik...Paprikaház...és az illat odabent...

 Babamúzeum bejárata

 "Miért kell nekem a bácsi mellé állnom?" :))

 Veszprémfest előkészületei ezerrel a háttérben

A néni meg a bácsi miért nem a kilátást nézik? :)

2011. július 22., péntek

Megint Monroe



 


Igen, megint egy peyote Monroe. Azzal a különbséggel, hogy ez más minta mint az előzőek, és talán (csak csendben mondom) ez megmarad nekem. Mondjuk ha nagyon kell valakinek, hát vigye.:) Már almomban is megcsinálom lassan minta nélkül. Na jó, ez egy kicsit nagyképű szöveg volt de már sokkal gyorsabban megy mint az első. :)

És, hogy ne maradjunk ma sem kutya nélkül, mutatom...én gyöngyöztem a fotelban, Vackor pedig az ágyon a kis csontis rongyikáján feküdt és nézte mit csinálok...


...majd mikor már nagyon unta, gondolt egyet és lefeküdt...az egész délutánt ott aludta át. Boldog volt, hogy itthon voltam vele és nem kellett megint egy cipőt, papucsot, tejesdobozt, és más felesleges dolgokat szétrágnia.

 
És mutatom nektek a boldog tulajdonost akié a narancs szett lett. Nem is gondoltam, hogy annyira fog neki örülni, mint amennyire. :))) Ezért megérte. :)
 

2011. július 16., szombat

A Tízek

Drága Ányi!
Nagyon köszönöm. 


A stafétát átveszem és máris írom a tíz, általam kedvelt blogot. De nem csak újakat, hanem régebbi kedvenceket is csempésztem, mert szerintem fontosak.











és a ráadás, csak hogy legyen benne valami renitens is és így 11 a vége ... a Kicsikém ...


Tudnék még jó párat. Az ember nem is gondolja, hogy milyen sok helyet látogat meg a blogvilágban. Csak ilyenkor döbben rá, mikor színt kell vallani. :)
Lányok! Folytatás következik nálatok!

2011. július 8., péntek

"Jósnő vagyok és spiritiszta"

Ez a mondat jutott eszembe az imént. Talán emlékeztek a Ghostban Woopie Goldberg nagyszerű mondatára.(volt több is) Nekem sokszor jut eszembe. Jó kis film volt.
Na de ma amit láttam...az a nem semmi. Egyik csodálatos bulvárTV-nk délutáni adására kapcsoltam véletlenül. Ez is azért volt mert épp akkor ébredtem és még kómás voltam. (csak egy kis délutáni szundi Vacival) Nos elcsodálkoztam, hogy ez meg mi? Régebben hülyébbnél hülyébb "játékokkal" bolondították be a birka népet, hogy "Ne késlekedj, hívj, mert ma rád vár a 20 millió." "Miért nem hívsz? Mire vársz?" és hatásosabbnál hatásosabb buzdító mondatokat bombáztak ránk. A feladat pedig az volt, hogy "mire gondolunk?" :))) vagy inkább :((( Általában pár percig bírtam, aztán mérgesen továbbkapcsoltam. Nem írom le, hogy ÉN mire gondoltam.
Vissza a mai adásra. Na ez már nem játék! Ez a kőkemény valóság! megjósolja a néni, hogy mi a frankó. De csak Magyarországról, Szlovákiából és Romániából hívhatod! (megjegyzem a többi ország lehet, hogy már letiltotta az adást)
Szóval adott egy búgó hangú "bácsi" aki arra buzdít, hogy hívd, mert a héten már csak ma jósol a néni. Aki mellesleg nagytudású és megmondja neked, hogy mi lesz. A bácsi jól képzett "rábeszélő". Nagyon meg van csinálva a mondandója.
Míg elmajszoltam egy szendvicset volt is vagy négy-öt hívás. Kivétel nélkül 70 év feletti nénik!!! Meg kellett mondani hogy hívják és hogy hány éves. És a váteszasszonyság már mondta is..."csodálatos időszak vár rád... szedd a gyógyszereket mert ez biztosítja, hogy az egészség megmaradjon... tartsd meg a kiskutyát, mert ez szerencsét hoz és a napi mozgást is kielégíti a sétáltatása... játssz valami szerencsejátékot, mert biztos a nyerés a közeljövőben...és elégetett egy darab papírt, ami segíti majd szerencsétlen betelefonálónénit ezekben. A hívás díja 500/perc (nem tudom áfás-e, nem néztem) 06-90... A nénik pedig kb 2 percig kapták az észt a kuruzslótól.
Hol ebben a baj? Ott, hogy szegény idős asszonyokat megvezetik, de keményen. Iszonyú dühítő, hogy ezt meg lehet csinálni! És mi pénzek jönnek be általa. Akkor meg hol van a médiatörvény? Én olyan büntetéseket szabnék ki rájuk, hogy elmenne a kedvük ettől a szemfényvesztéstől.
Hozzáteszem hiszek az ezoteriában és nem vagyok ellenzője. De ez minden csak nem ezoteria.
Tévedés ne essék nem a látnok asszonysággal van problémám. Biztos ő is megtanulta a mesterségét (én alapvetően hiszékeny vagyok) de akkor hogy adhatja el magát egy ilyen "műsornak?"...ááá van annyi pénz. Mindig a pénz...de meddig? Hol a határ? Nem számít, hogy mások ebben látják a kiutat, hátha mondd valamit a jósnő és megváltozik minden! Mert alapjában nem csak én hanem sokan hiszékenyek vagyunk. Ki így, ki úgy!
Ez az idős és hiszékeny emberek lehúzása. És megtehetik gondolom minden délután.
Egyszer valaha helyére kerülnek majd a dolgok? Vagy én ülök fordítva a lovon?

2011. július 7., csütörtök

Köszönet

Köszönet azoknak, akik utálnak... ők tesznek erősebbé...
Köszönet azoknak, akik szeretnek... miattuk oly nagy a szívem...
Köszönet azoknak, akik elhagytak... megmutatták, hogy semmi sem tart örökké...
Köszönet azoknak, akik maradtak... megmutatták az igaz barátság jelentőségét...

Köszönet azoknak, akik újak az életemben... velük kerek az én világom!

2011. július 2., szombat

Pillangó, pillangó, lepke szárnyú pillangó...




A címnek története van, még gyermekkoromból, amikor is legkedvencebb unokabátyám, aki akkoriban a Kati és a Kerek Perec nevű együttes dobosa volt, és nem mellesleg egy örökös poéngyáros fogadást kötött apukámmal, hogy mer vagy nem mer lemenni a ház udvarára, és énekelni. Apukám nem hitte el, hogy mer. Miután lementek és rázendített a dalra...Pillangó, pillangó, tarka szárnyú pillangó, helyett, lett lepke szárnyú, anyukámmal sírva nevettünk fent az ablakban. És az egész történetet megfejelte, hogy elkezdtek pénzt kidobálni a lakók. Röviden ennyi, de számomra maradandó emlék. :))) Azóta minden pillangó, lepke szárnyú. :)))

Ide írhatsz nekem

krisztimaci@gmail.com

Keresés

Related Posts with Thumbnails